A tanács után szépen mindenki elment vacsizni. Igazából az elején úgy látszott, hogy a tanács semmit nem ér. Szart se. De végül is Elrond olyan két-háromszáz oldal után megmondta a frankót, vagyis hogy alapítsanak szövetséget. Ennek nem mindenki örült. De erről majd később. De utálok tőmondatokban beszélni! De most nem rólam van szó. 
Szóval evribádi elment kajálni. Milyen marha jó kis összejövetel volt! Éjfél felé már mindenki az asztalon táncolt, méghozzá hiányos öltözetben.... A vacsora további részéről nincs információnk. Vagyis van,de azt inkább nem írom le. 
A következő nap a szövetség tagjai szépen összegyűltek egy kis dumcsira. Főleg a szuper titkos kommandó akciójukról volt szó, amiről már  egész Völgyzugoly tudott, vagyis arról, hogy hogyan juttatják el a Gyűrűt a kerti grillsütőbe. A szövetségben csak ketten voltak, akik örültek a feladatnak, ez a két egyén Trufa és Pippin volt. Örömittas állapotuk azzal magyarázható, hogy elődjeik között sok volt az elmebeteg. Valahogy senki nem akart elmenni Mordorba, amit én nagyon nem értek, hiszen ott minden olyan szép, kopár, mindenhol szikes talaj van, a Hortobágyon se lehet szebbet látni, az orkokról már nem is beszélve... De Legolast nem ez rémítette meg legjobban. Ő azért nem akart elmenni erre a helyre, ami a világökörség része volt, mert az indulás körülbelüli időpontja megegyezett a zsírleszívó, ill. ráncfelvarró műtétjének kezdetével. Elrond elmondta, hogy a pontos időpontot ő se tudja, mert az elküldött CIA és FBI kémek még nem jöttek vissza a felderítésből, és csak annyit tud mondani, hogy 3 hónap, 39 nap, 2 óra és 59 másodperc múlva indulnak, de a pontos időpontot, azt az Istennek sem. Ezután mindenki elhúzott, és hosszú ideig nem is kerültek elő. De mivel ezt a paródiát én írom, meg tudom nektek mondani, hogy mit is csináltak 3 hónapon, 39 napon, stb. időn keresztül. 
Frodo és Samu elvonultak a nyilvánosság elől, de (nemi) életük megbotránkoztató részleteivel nem terhellek titeket, egyrészt mer' beperelnének, másrészt meg mert lecsapna ránk a netikett setét lovagja, és nagyot szívnánk. Gimli a "Hogyan legyünk vagányak és nagyok is egyszerre" kötetet olvasta, mellette egy menedzserképző könyvet is, meg azt, hogy  "Hogyan legyünk megnyerőek". Trufa és Pippin leszoktak az alkoholizmusról, de csak azért, hogy az estéket pár (száz) egész jó tündecsajjal töltsék. Így aztán tényleg nem jutott idő az ivásra, mert mire felkeltek újra este volt, vagyis kezdődött az izgi éjszaka... Legolas, mivel nem volt a közelben egy sebész se, kénytelen volt természetes úton karban tartani magát. Bár ami ezt illeti, Boromir jobban szerette volna karban tartani a tündegyereket. Gandalf Bilbó bá'-val töltötte az idejét, jól elvoltak. Aragorn végre megmosakodott, és leborotválta szakállát. Bár ne tette volna! Nem is jelölte a pípöl magazin az ötven legszexisebb ember között, hála annak a pofátlan paparazzónak, aki lefotózta. Nagyon megbánta a taplója. Béke (és béka) poraira! Aragornra visszatérve: elment a barátnőjéhez, Arwnhez, hogy újra szerelmet valljon neki. Igazi célja nem ez volt, amit a nyáladzás után ki is fejtett. A feneketlen (nem úgy, mint Arwen) duma vége az lett, hogy a hapsi szeretett volna a "tettek mezejére lépni". De Arwen, akinek második neve tök véletlenül Britni volt, nem engedett. Levágott valami monológot az ártatlanságról, de Aragorn ezt inkább nem hallgatta végig, és elment Trufáékhoz, akiknél már javában állt a bál (más is állt ott...). Gyorsan elrepült az idő. De szerencsére Aragorn szakállán ez nem így látszott. 
Mindenkit meglepetésként, no nem szülinapiként ért a hír, mikor Elrond egy szuper Gazdálkodj okosan! menet közepén beállított, hogy ideje lenne menni. Ez azért nem megy ilyen gyorsan! Mivel a szövetség több mint fele még nem volt meg, várni kellett néhány órát. Samu gyorsan elment felpakolni, gazdája helyett is. Trufa és Pippin azért nem volt helyben, mert el kellett menniük az éc szűrésre. Gandalf, Boromir, Gimli és Aragorn viszonylag gyorsan megjöttek, nem úgy mint Legolas, akire nagyon sokat kellett várni. Ez azért volt, mert a sok természetes szépségápolás hatására még magánál is szebb lett, és nem tudta levakarni magáról a rajongókat, akik autogramot, közös fényképet és gyereket akartak tőle. Sajnos Legolas esze pont fordított arányosságban volt az izomzatával, de aki meglátta, az asszem nem éppen egy íkú tesztet akart vele íratni... 
Miután mindenki megérkezett, könnyen azt hihetnénk, hogy végre elindultak. De nem! Mivel senki nem akart eltávozni az első, egyetlen és utolsó összkomfortos, központi fűtéses, úszómedencével és egyéb szír-szarral felszerelt szanatóriumból, valamennyien koholt okokkal akadékoskodtak. Vagyis nem mindannyian. Legolas leadott egy naómi kempbellt megszégyenítő hisztit, amitől elkenődött a makszfaktora. A kirohanása oka az volt, hogy a szobájában felejtette a visi éjszakai krémet, aminek a látványos szépülés köszönhető volt. Gimli, aki nemrég játszotta el ugyanezt, csak a borotvahabbal, a vörös hajfestékkel és a baltatokkal, így szólott:
- Hé, szöszi! Ideje lenne indulni! Kapjál már észbe!
Hogy ezt a törpe miért mondta, aztat még én se tudom. Köztudott volt ugyanis, hogy Legolas szőke. Méghozzá  a hidrogénes fajtából. Vagyis totális, teljes, perfekt hülye. Ebből kifolyólag nem tudott észbe kapni, legfeljebb máséba. Miután Legolas újra "észhez" tért, Elrond szép szóval, majd a tünde kommandó teljes bevetésével, illetve az atombomba, hozzá teszem, teljesen legális, a robbanóanyagot az afgán feka piacon vették, használatával rá is bírta a kilencfős társaságot arra, hogy elhagyják lakhelyét. Hiába minden fenyegetés, a szövetség még mindig nem akart elmenni. Ettől függetlenül elment. Visszatérve előző kijelentésemre, nem teljesen igaz. Azért volt olyan, aki el akart menni. Aragorn. Csak ő egészen más értelemben, és Arwennel, nem pedig nyóc másik, tök idegen hapsival. De panaszkodni már nem volt lehetősége, és nem is igen akart. Ki szeretett volna rinyálni, ha 3 izmos
tünde kíséri, kezükben egy aká negyvenhetessel! A szívszaggató búcsú után elindultak.
(pillanat, meg kell néznem, mi jön a könyvben) 
Szóval mentek, mendegéltek. Ki is alakították, ki hol menjen: Gandalf és Aragorn ment elöl, mert ő nagy volt, de főleg azért mert nem ő vitte a gyűrűt. Utánuk jöttek libasorba a többiek. Leghátul Legolas állt, azzal az indokkal, hogy neki a legjobb a szeme, ezért jó hátvéd. Pedig csak azért, hogy ha már az ellenség támad, akkor olyan dögöljön meg, akiért úgyse nagy kár.Két héttel később egy nagy, hegyes területre értek. Gimli meg is mondta, hogy ez mi.
- Itt dolgoztak az ősatyáink, minden törp nagyon büszke erre a helyre - mondta tudálékosan Gimli, mintha csak fejből tudná. Pedig nem! Magával hozta a szuper P4-es nótbúkot, ami sokat segített neki. Értsd: ha ez nincs, akkor valszeg mindannyian rég halottak lennének. - Ez alatt van Házad-döm, a törp-tár. Na! Tündéül Mória.
- Ajha! Már itt vagyunk! Két hét alatt megtettük ezt az öt kilométert! Mondtam már, hogy fiatal koromban síkfutó voltam? Azok voltak a szép idők - mondta Gandalf. - De erre nem igen van időnk. Szóval, át kell itt vágnunk, aztán föl a Caradharasra, aztán lezúgunk... izé... majd meglátjuk mi jön azután.
Tehát újra úton voltak. Frodo halálosan unta ezt az egészet. Egyetlen öröme az volt, mikor délutánonként Legolast korrepetálta, hogy ne haljon meg analfabétán. Legolas nem is igazán ellenkezett, mivel nem volt jobb dolga. Frodonak se. Jó sokat röhögött, hogy vannak még ilyen hülyék is a világon. Legolas egyik nap megjegyezte:
- Nahát, ha a szőke hajam egyik tincsét az ujjam köré tekerem, akkor göndör lesz! Apám, ez jobb, mint a hajsütővas! - lelkendezett.
Mindenki őszinte részvéttel nézett rá, kivéve Gimlit, aki megint elkezdte szekálni.
- Hűha Legi! Ha így haladsz, maholnap már a
relativitáselmélet következik - jegyezte meg epésen, de Frodo egy verem-a-fejed-a-falba játékkal eltántorította a törpöt a további cseszegetéstől. 
Ezután egy hétig nem is történt semmi. Samu azonban még mindig nem szabadult attól az érzéstől, amelyet pár sorral ezelőtt elfelejtettem leírni, vagyis hogy valamit otthon felejtett. Újra átgondolta mit is hozott: a szuper kis mobil konyháját a mikrosütővel együtt, sót, szexi kis tanga fehérneműket, füvet a nehezebb napokra... Kötél? Az is van! De borotva, az nincs. Ajjajj! Márpedig akkor mörfi törvénye szerint kelleni fog. Nem is olyan hülye ez a Samu gyerek! Naná, hogy ezután öt másodperccel megszólalt Frodo:
- Samu, halálra unom magam! Odaadnád a borotvát? Marha szőrős lett a lábfejem!
- Hát, az a helyzet őfelsége, méltóságos uram...
- Nem kértem hogy nyaljál! Megbeszéltük, hogy akkor füttyentek. Aggyad már oda a borotvám! - beszélt
tisztelettudóan Frodo.
- Otthon maradt! Kérlek, ne küldj haza! Viszont hoztam kötelet. Könyörülj, vördpísz! - esdekelt Samu.
- Ó, hogy akasztanád fel magad a kötéllel! - parancsolta Szőr(ös) Frodo, ami után Aragornnak és Legolasnak kellett visszatartania Samut attól, hogy véget vessen szerény, szerencsétlen, kicsi életének. Igazából azért fogták le, mert ha nekik is végig kell menniük az Úton, akkor Samu se ússza meg. Frodo, mivel igazán rendes kis hobbit volt, nem küldte haza alattvalóját. Sőt! Tettlegességhez is alig
folyamodott. Mindössze felrugdalta Samut a 8642 méteres Caradharasra, ami, lássuk be, egyáltalán nem nagy büntetés ahhoz képest, hogy Samu otthon felejtette gazdája borotváját. Miután mindenki felért a hegyre, Legolas megszólalt:
- Szerintem nem kellett volna ide jönni. Úgy emlékszem, hogy itt valami baj fog történni. - Nem sokkal később Legolas a már jól begyakorolt modell beállással felpattant az egyik sziklára. - Furcsa hangokat hoz a szél!
- Legolas, tényleg nem azért mondom, de teljes szélcsend van - szólt közbe Boromir.
- Jaj, ti gyökér emberek! Egyáltalán nem igaz. Ne felejtsd el Boromir, hogy én tünde vagyok, és mindent látok és érzek. A szél másfél centi per órás sebességgel fúj. Mintha látnék valamit!
- Mit, kodzsek? - szólt közbe Gimli.
- Papagáj, nem, varjú! Várjál... crebainok! Pontosan 216, kilenc 24 fős csoportba rendeződve. *** umán kémjei! Bokorba! Mindenki!
Samunak, szerencsétlenjének, csak egy erdei szömörce bokor jutott. De megérdemelte! A crebainok köröztek párat,majd ugyanolyan gyorsan elhúztak, mint ahogyan jöttek.
- Jaj, Istenem! Tényleg csak ez hiányzott. Valószínű, hogy umán, aki ***, a Vörös kapuhoz, tervünkben szereplő kiúthoz is kémeket küldött. Hallgatni kellett volna Legolasra, eccer az életben. Á, azt azért nem - Elmélkedett Gandalf.
- Móriába kell mennünk - jegyezte meg Legolas. Igazából nem akart odamenni, de ez volt a súgótáblán - Onnét talán tovább tudunk menni.
- Ez egyáltalán nem jó ötlet! Nem akarok odamenni! - mondta Aragorn, a hobbitokkal kórusban, ám Boromir, aki Legi őszinte híve volt, kis magánkampányt rendezett imádottjának. Az előbb felszólalóknak kilátásba helyezte, hogy ha nem állnak a tünde oldalára, nem mennek innen sehova, a büdös életben soha. Gandalf úgy döntött, szavazásra bocsátják az ügyet. A szavazás eredménye 8:1. Legolas, mivel eddig csak 20 órája volt Frodoval, szegény hülye, maga ellen szavazott. Gyorsan kidolgozták az
atombiztos tervüket, vagyis ha majd pár száz ork, troll vagy más jön velük szembe, akkor majd gondolkoznak azon, hogy mit is csináljanak. Mivel mindenki nagyon elfáradt a sok gondolkodásban, és fejtörésben, úgy döntöttek, hogy esznek egy kicsit és alszanak, de nekem most mennem kell,  mert még mindig nem ebédeltem, és marha éhes vagyok.......