Humor : Peter Jackson forgatási naplója |
Peter Jackson forgatási naplója
Az itt következőkben olvashatjátok PJ a film forgatása alatt íródott naplóját (jobban mondva a problémanaplót), amelyben a stáb iránti dühét próbálta meg levezetni. A jelenetek sorrendjében haladunk a bejegyzésekben.
Csata a Végzet hegyének lábánál
Mára a nagy csata leforgatása volt tervbe véve. Szenzációs képek motoszkáltak a fejemben a jelenetet illetően. Elrondot félistenhez hasonló harcosként kívántam ábrázolni, amint hősiesen küzd csapatai élén. Arra gondoltam, milyen királyul nézne ki, ha az íjászok egymás mögötti sorokban helyezkednének el, és mikor az első sor végzett a lövéssel, gyorsan leguggol, aztán lő a második, a harmadik, és így tovább. Az is tervbe volt véve, hogy Elrond feje mellett süvítsen el egy nyílvessző, és még csak a szeme se rebbenjen ezalatt.
NA JA. Ez volt a koncepcióm, aztán katasztrofális fordulatot vettek a dolgok. Először is: azok a béna statiszták nem voltak képesek megjegyezni, mikor kell leguggolniuk (pedig hangosan számoltunk nekik), és a hátul lévőknek meg nem volt annyi eszük, hogy ne lőjenek, amíg az előttük lévők állnak, úgyhogy jó pár embert sikerült meggyilkoltatnunk. Ráadásul a nagy kavarodásban az (eredetileg) Elrond mellett ellövő mesterlövész elszámította magát, és főbelőtte Elrondot, akit sürgősen kórházba kellett szállítani. Nem tudom, mi lesz, ha nem épül fel...
Megye
A mai nap felvettük Bilbó születésnapját, meg a pár jelenetet, ami Zsáklakban játszódik. Egészen jól ment minden (néhány zúzódástól eltekintve, amit Ian akkor szerzett, amikor a kicsinyített Zsáklakban folyton hasraesett az "alattomosan megbúvó" székekben), amíg el nem jutottunk ahhoz a részhez, ahol Bilbó és Gandalf kiülnek pipázni a kertbe. Valamelyik barom füvet kevert a dohányba, és a két lovag úr használhatatlan volt a nap hátralévő részében. Még egy napot rá kell áldoznunk ezekre a jelenetekre, pedig már így is késésben vagyunk. Kezdek ideges lenni...
Ma felvettük a zsáklaki jeleneteket. Gondok csak a születésnapi felvételnél adódtak. Kiderült, hogy Ian valóban betegesen imádja a tűzijátékot. Ez a piromán állat addig durrogtatott, míg felgyújtotta az egyik sátrat, amiben több hobbit-statiszta bennégett. Utána persze nem győzött bocsánatot kérni, ígérve, hogy nem fordul elő többet ilyen - ami valószínű, mert az emberveszteségeken túl ellőtte az összes létező rakétánkat. Most hogy fognak ránk találni a helikopteresek!?
Vasudvard
Nagyon jól kitaláltam a mágusok harcát, látványos lesz, HA VÉGRE LE TUDJUK FORGATNI. Gandalfnak a tetőig fel kellett volna repülnie, ezt úgy akartam megoldani, hogy Ian leugrik valahonnan, és ezt alulról vesszük fel. Nos, minden rendben is ment egy darabig, Ian leugrott, de csak az után tűnt fel, hogy arra nem gondolt senki, hogy mire fog érkezni. Khm. Egy kameránk, egy operatőrünk, és két hetünk bánja, amit Ian kórházban töltött.
A kukoricásban
Gyerekkorom óta gyűlölöm a kukoricát, mégis képes voltam egy kukoricásban leforgatni néhány jelenetet. A jelenet: Samu nem találja gazdáját, elkezd kiabálni utána, majd Frodó előkerül a kukoricásból, és ezek után összetalálkoznak Pippinékkel, akik rövidebb megbeszélés után velük tartanak. Addig minden rendben is volt, amíg Seant kellett vennünk, amint kiabál a gazdája után. Frodónak erre elő kellett volna lépnie a kukoricák közül, persze mondanom sem kell, hogy nem tette. Elijah eltévedt. De ez még nem lett volna nagy baj, hiszen ha együtt maradtunk volna, megtaláljuk. De egyre másra tűntek el az emberek, mindenki másfelé igyekezett keresni Elijaht, úgyhogy végül mindenki eltévedt egyedül. Háromórányi mászkálás és ordítozás után sikerült megtalálnom a többieket - egy szakadékban. Pont rájuk estem. Mindenki ott volt egymás hegyén-hátán, csak Sean, Billy, Dominic és az elveszett, majd újra megkerült bárányka - Elijah nem. Ők jót rötyögtek fenn a szakadék szélén állva. De ezt nem ússzák meg! Ez a kis kaland adott nekem egy ötletet. Kitaláltam nekik egy testhezillő, és kellően vicces jelenetet, ami nem volt benne az eddigi forgatókönyvben...
Rév
Tudtam, hogy problémás dolog lovakkal dolgozni, na de hogy ennyire!!! Állítólag ezek a lovak a legjobbak erre a munkára, speciálisan vannak kiképezve, meg hasonlók. Na persze. Az üldözést kb. nyolcszor kellett felvennünk, mert az a rohadt ló folyton beleesett a vízbe. Nem bírt megállni. A lovas kaszkadőr meg - nazgúlnak öltözve - majdnem belefulladt a folyóba, mert az a sok fém a kosztümjében lehúzta az iszapba, a hobbitok kimentették, ezek után egy órán át száradtak (Billy és Elijah - a két kis nyeszlett - tüdőgyulladást kaptak), míg mi kipumpáltuk a lidércből a vizet, aki ezután hisztériás rohamot kapott, és akit órákon át kellett győzködni, hogy ugyan már üljön újra lóra. Ráadásul minden egyes beleesés után várnunk kellett negyedórát, míg fel nem száradt a tócsa, mert ha nem vártunk, akkor a ló azért esett bele a folyóba, mert megcsúszott. UTÁLOM A LOVAKAT!
Ismét Vasudvard
Mondtam én a látványtervezőnek, hogy számítógéppel kellene dolgoznunk, de nem hallgatott rám. Azt mondta, nem lenne elég hiteles. Ezért annál a jelenetnél, amikor a torony tetején kuporgó Gandalftól a kép lemegy egészen a mélyen dolgozó kovácsokig, bunjee köteles megoldást választottunk. Igen ám, csakhogy nem mindegy, hogy milyen hosszú az a kötél! A nagyokosok elmérték a távolságot, és tönkrecsesztek még egy kamerát. Nem vagyok ideges, nem vagyok ideges.
Széltető
1. Gondoltam eltapostatom Frodóval a tüzet, milyen jól fog kinézni. A jelmezkészítők megesküdtek rá, hogy a műláb bírja a nagy meleget. A nagy lófiszt!!! Ráolvadt az egész Elijah lábára, alig tudtuk levakarni róla. (Persze csak azután, miután az alkalmat kihasználva gyorsan felvettük azokat a jeleneteket, ahol haldoklik - tökéletesek lettek.)
2. Már az elején tudtam, hogy gondok lesznek ezekkel a nagyon élethű fegyverekkel... Aragorn épp vágja le az athelast, amikor Arwen odatartja a kardját a torkához. Persze, hogy Liv megcsúszott, elesett, és elvágta Viggo torkát. Nem segített rajta az athelas sem, és Livnek tiszta vér lett a ruhája. Egész nyugodtan viseltem a dolgot. Úgy tűnik, már kezdek hozzászokni ezekhez a balesetekhez. De azért mégis!
Lovasok vs. Arwen
A Sors is nagy Tolkien rajongó lehet! Jól kib****tt ma velünk. Arwen a lovas üldözés során szerez egy arisztokratikus karcolást az arcára - ezzel akartam érzékeltetni, hogy a tündék sem sértetlenek. Persze a ló megbokrosodott, és elvitte Livet valahová a francba, ismeretlen ösvényekre. Mivel Livnek ez fel sem tűnt, és a lidércek továbbra is üldözték, mi sem álltunk le, és sikerült felvennünk, ahogy a semmiből előtűnik egy nagy faág, és ahogy Arwen arisztokratikus módon lefejeli. Livet először a normál sebészetre, majd a plasztikaira kellett szállítani, Elijah méretdublőrét a csontkovácshoz, engem meg az idegklinikára. Tudtam, hogy nem kellett volna kísérteni a végzetet ezzel a Glorfindel=Arwen dologgal!
Völgyzugoly
Huh. Kimerítő egy nap volt. A díszletek csodálatosak voltak. Csodálatosak, csak épp nem valami tartósak. Elrond pl. keretestül kizuhant az ablakon, amikor kinézett rajta, hogy meglássa az épp érkező Legolast. Szerencsére kisebb zúzódásokkal megúszta. De nem ez volt a legnagyobb baleset a mai nap folyamán. Aragorn és Boromir jelenete volt a mélypont. Minden jól ment, Viggo nagyon jól beleélte magát a hallgatásba, meg olvasásba, Sean pedig kitűnően játszotta a szerepét, mindaddig, míg fel nem vette a kardot. Ezerszer elpróbáltuk, hogy hogyan vágja meg magát, mért is ment volna minden rendben! Megszaladt a keze, és az ujja helyett sikerült az ütőerét átvágnia. Azonnal összeesett, és majdnem elvérzett. Szerencsére még időben sikerült elsősegélyben részesíteni, hamar ki fogja heverni. Nem úgy Viggo, aki elájult a vér látványától, és két óránkba került, míg megértettük vele, hogy ki is ő, és hol is van; vagy a díszlet, amiről az Isten se tudta eltűntetni a vérfoltokat. Szerintem el vagyok átkozva.
Vasudvard again
Lurtz a leggyengébb pontom, mert őt én alkottam, én tettem bele a történetbe - azt akartam, hogy tökéletes legyen. Csodálatos lett a kosztüm, meg a maszk, meg minden. Lurtz megszületik, a földből, egy nagy undorító burokból emelkedik ki. Szarumán pedig odalép hozzá, és megcsodálja remekművét. A kellékesek ezúttal tényleg kitettek magukért. Annyi nyálkát, taknyot, meg egyéb dolgot használtak fel, hogy tényleg nagyon mély benyomást keltett a környezet. Pont ilyennek képzeltem el Lurtz születését. Nagyon jól ment minden, de aztán történt egy kis bibi. Brucenak kiesett a botjából a fehér golyó, rálépett, és egy hatalmas "MI A ...!!" kiáltás kíséretében hasravágódott, pont bele a trutyiba. A ruhája használhatatlanná vált, a fejét betörte, ráadásul az én kis Lurtzomnak is kiverte két fogát. Grrrr. De a többiek azt mondták, hogy így sokkal ijesztőbb, én meg rájuk hagytam a dolgot. Már úgyis mindegy.
Mória
Ahhoz képest, hogy stúdiómunka volt, ez volt eddig a forgatás legborzasztóbb pár napja. Látván az eddigi eredményeket, a veszélyes részeket hagytam utoljára. Természetesen kiderült, hogy minden jelenet lehet veszélyes. Forgatókönyv szerint Gandalf lenyomja Frodónak azt a szöveget az időről, meg hogy miről kell döntenünk, blabla, és utána rájön, hogy merre kell menni. CSAKHOGY kedves Sir Ian eltévesztette az ajtót, és egy olyanon vitte be őket, ami nem vezetett sehová. Eredmény: Ficamok, zúzódások, és egy betört orr (Szerencsére Johnnál, akinél úgysem tűnik fel a smink miatt.). Aztán annál a lélegzetelállító jelenetnél akadtak gondjaink, ahol a társaságnak át kell ugrálnia a szakadék fölött. Itt már odafigyeltünk arra, hogy ne legyen túl nagy a távolság a föld meg a lépcsősor között, ebből tehát nem volt probléma. Viszont Gimli szakálla leszakadt (John arcbőrének egy részével egyetemben), az őt tartó Orlando pedig kecsesen és légiesen hanyattvágódott, a fejét bebaszta egy lépcsőfok élesebb végébe, és eszméletlenül feküdt a nap hátralévő részében. Így másnapra maradt a balrogos rész. Eleinte minden simán ment, csak aztán többször le kellett állnunk az elszólások miatt. Egyik ilyen kis szünet után azt próbáltuk meg felvenni, ahogy Pippin lelöki a csontvázat a kútba. Billy bele is lökte, ráközelítettünk a vödör láncára, ahogy szépen fogy el (imádom az ilyen jeleneteket), és akkor hirtelen megláttuk Billy lábát a lánccal körültekerve... Még kiáltani sem volt időnk, olyan hamar lerántotta a csontváz a mélybe. Egyre távolodó üvöltés, végül nagy puffanás. Speciális alakulatokat kellett kivezényelni, hogy ki bírjuk hozni valahogyan. Eltört a kulcscsontja, úgyhogy megint le kellett állnunk pár napra a forgatással. A következő gond ehhez képest már igazán semmiség. A hidas jelenetnél Ian iszonyú jól játszott, de a botja eltörött, amikor rácsapott vele a hídra. Ez még nem lett volna baj, hisz amúgy is kb. öt különböző botja volt a forgatás során (állandóan elhagyta), de telement a keze szálkával, és a háromszorosára dagadt. Mivel még egy csomó jelenete hátravolt, be kellett bugyolálnunk a kezeit gyolcsba, hogy ne legyen annyira feltűnő. Azon gondolkozom, vajon érdemes volt-e belefogni ebbe az egészbe.
Lórien
A varázslatos Lórien. Már okkultam az esetekből, és nem előröl kezdtem a jeleneteket forgatni. És tényleg: csak apróságok miatt kellett megállnunk. Galadriel szerepe nagyon jól áll Catenek, de azért igazán gyúrhatott volna egy kicsit, legalább annyira, hogy elbírja azt a rohadt vizeskancsót! Tizenkétszer kellett újravennünk, ahogy kiönti a vizet a tálba, mert folyton remegett a keze. (Persze a végleges változat sem lett tökéletes, azon is látszik.) Egyszer meg ráejtette a lábára, te jó ég, mit hisztizett össze! Aztán, mikor túltettük magunkat ezen a részen, jött a következő apróság: tüske ment a talpába, és fél órára le kellett állnunk, míg ki tudta piszkálni valahogy. Utána már csak az volt a probléma, hogy amikor elvileg Frodóval telepatizál, állandóan elmélázott, olyankor percekig bámulták egymást, az operatőr meg nem tudta, hogy épp melyiküknek kell a fejét mutatni. De ezek elég tűrhető kis gondok voltak az előzőekhez képest, úgyhogy (viszonylag) jó hangulatban álltunk neki annak a jelenetnek a forgatásához, amikor a Szövetség Haldírral találkozik az erdőben. Eleinte jól ment minden, de Haldír harmadik mondatánál az egyik tünde, aki íjat tartott rájuk, nem bírta tovább tartani az ideget, és véletlenül ellőtte a nyílvesszőt, ettől megijedt a mellette lévő, és ő is ellőtte, a harmadiknak szerencsére több lélekjelenléte - meg testi ereje - volt. Frodó dublőrét a halálból kellett visszahozni (a kórházban jól összehaverkodott Elronddal), Gimli dublőrének pedig lett egy lyuk a fülén. Nem olyan vészes.
A Folyón
Na igen, ARRA számítottunk, hogy a csónakokkal többször bele fognak borulni a vízbe, úgyhogy amikor valóban megtörtént, már fel voltunk készülve száraz ruhával: ezúttal senki sem kapott tüdőgyulladást. Volt viszont egy sokkal nagyobb problémánk, amit nem lehetett olyan egyszerűen kiküszöbölni. Sean. Nagyon jól eljátszotta a hű szolga és barát szerepét, (a stáb tagjai közül sokan sírtak is a meghatottságtól), de ahogy belegázolt a folyóba, hogy kövesse gazdáját, rögtön elvitte a víz. Ráadásul először azt hittük, szórakozik, úgyhogy csak akkor kezdtünk el kétségbeesni, amikor ő épp valahol a vízesés közepén járhatott. Pár nappal később, és ötven mérfölddel lejjebb találtunk rá egy helyi törzsnél, akiknek szerepet kellett adnunk a filmben cserébe Seanért. (Mi mást tehettünk volna, beraktuk őket orkoknak.) Egy héttel később folytattuk a munkát a film utolsó jeleneteivel. Ekkor már tényleg csak olyan picike kis hibák adódtak, mint hogy Elijah nem bírta ki pislogás nélkül a sírást, szóval elég sokszor kellett leállnunk, újra bekennünk a szemét eukaliptusszal, és újravennünk, ahogy áll a folyóparton, és sír. Természetesen a végleges változatban látszik, hogy állandóan pislogni akar, de ennyit tudtam belőle kierőszakolni - örülök, hogy csak ennyi látszik! Már csak pár jelenet van hátra az első részből, és utána mehet az anyag a vágószobába. (Nem irigylem a fiúkat... )
|