Amikor McKellen elvállalta Gandalf szerepét, rengeteg instrukciót kapott, hogyan kellene eljátszania.

- A kamaszoktól kezdve egészen a varázsló-korú öregekig mindenki tanácsokkal, követelésekkel és figyelmeztetésekkel halmozott el - mert szerették volna, ha a filmbéli Gandalf ugyanolyan, mint az általuk elképzelt figura.

A színész filozofikusan áll hozzá a könyv rajongói által támasztott elvárásokhoz.

- Nem lehetek mindenki Gandalfja. Olyan Gandalf leszek, aki illik ebbe a bizonyos filmbe, és akit magamból, a forgatókönyvből és saját interpretációmból alkotok meg. Ha ez a Gandalf megegyezik a mások képzeletében élő varázslóval, én rendkívül elégedett leszek.

Sir Ian McKellen, aki minden hajnalban fél ötkor ült be a sminkbe, a szakáll, a paróka és a műorr fontosságán töpreng.

- Ha nagyobb orr kell ahhoz, hogy úgy nézzek ki, mint ahogy az emberek a varázslót elképzelik, ám legyen! - mondja nevetve. Aztán hamiskásan csillogó szemmel még hozzáteszi: - Tulajdonképpen én mindig is úgy gondoltam, hogy Gandalf valójában műorrot - és parókát - visel, és az erdő túlsó végén egészen más embernek ismerik...