Elrond
Elrond 2006.05.17. 10:01
Elrondnak, Völgyzugoly urának története
Elrond a Gyűrűháború kirobbanása előtt hatezer évvel született Arvernienben, Fëanor fiainak fogságába esett. Peredhel, azaz féltünde; ősei halandó emberek és halhatatlan tündék voltak. Vérvonalát a hős Berenig tudja visszavezetni – aki halandó férfi volt -, és Lúthienig, a tünde hercegnőig, aki Beren iránt érzett nagy szerelme miatt feladta halhatatlanságát, hátralévő életét Középföldén töltötte el, és nem hajózott át a halhatatlanok földjére. Ő Eärendil, a Tengerész és Elwing fia. Eärendil halandó volt, Elwing pedig féltünde. Nagyapja Dior volt, aki Beren és Lúthien nászából született. Elrond legendás gyógyító és hatalmas tünde tudomány birtokosa. Fivérét Elrosnak hívták. Mindketten lehetőséget kaptak arra a valáktól az Elsőkor végén, hogy eldöntsék, melyik fajhoz kívánnak tartozni. Elrond tünde akart lenni, nagy hatalmú, bölcs uralkodóvá vált. Barátságot kötött Maglorral. Elros a halandók sorsát választotta. Ő vezette Númenorba az életben maradt edánokat; ő lett a dúnadánok első királya. Szokatlanul hosszú ideig, ötszáz évig élt. Elrond lánya, Arwen (aki elvileg Lúthien, az ükanyja mása) is választhatott a halandó és halhatatlan lét között. Szerelmes lett Aragornba, s az emberek sorsa mellett döntött, így a Harmadkor végén Elrond a családja nélkül hajózott Nyugatra, hogy ismét együtt lehessen feleségével, Galadriel lányával, Celebriannal.
Elrond egészen addig Lindonban, Gil-galaddal élt, míg a Másodkor 1695. évében feladatául nem kapta, hogy segítsen megvédeni Eregiont Szauron támadásaival szemben. Eregion eleste után, 1697-ben az életben maradt noldákkal elmenekült, és megalapította a tündék menedékét, az égig tornyosuló hegyekkel körülvett Imladrist, azaz Völgyzugolyt, amely Gil-galad bukása után Középfölde legfontosabb tünde-menedéke lett. Mivel a tündék Három Gyűrűje közül az egyiket ő viselte, olyan hatalommal rendelkezett, hogy megvédhette városát és azokat, akik segítséget kértek tőle. Szauron számos próbálkozása dacára sem tudta megtalálni Völgyzugolyt, hogy ellene induljon seregével. Elrond úgy építette Völgyzugolyt, hogy az nem csupán menedékként szolgál a háborúban, hanem béke idején a tudást is őrzi. Imladris könyvtára az egyik legnagyobb Középföldén, és puszta létezése is híven árulkodik Elrond bölcsességéről.
Elrond Völgyzugoly uraként csak ritkán hagyja el otthonát. Ugyanakkor boldogan vendégül lát bárkit, ha az a Szabad Nép oldalán harcol. Az átutazó hősök addig pihenhetnek itt, amíg a kedvük tartja, és a sebesültek és betegek is biztosak lehetnek benne, hogy Elrond minden segítséget megad nekik, amire csak képes. Elrond szeret időről időre követeket kiküldeni a vadonba, hogy hírt hozzanak neki arról, ami a környező vidéken folyik. Néha egy-egy kóbor hősi csapatra is szüksége van, hogy valami létfontosságú feladatot végrehajtsanak a számára, mint ahogy a Szövetség is magára vállalta a Gyűrű elpusztítását. Erre a legalkalmasabbak azok a csapatok, akik segítség reményében megállnak Völgyzugolyban. Elrond barátságos és szívélyes házigazda, ám nem bolond. Ha olyanok lépnek az Utolsó Meghitt Otthonba, akiknek szívében gonoszság lakozik, azonnal kiutasítja őket. Azok azonban, akiket kedvel, szabadon élvezhetik Völgyzugoly minden kényelmét.
Elrond, Fivére miatt a dúnadánok, főként Elendil sarjainak barátja volt. A hatalmas tünde úr mindig kész segítséget nyújtani azoknak, akik Mordor ellen küzdenek. A Harmadkorban tanácsokkal, csapatokkal és tettekkel is segítette az északi dúnadánokat, különösen távoli rokonait, Isildur leszármazottait. A tünde város oltalmában ő nevelte fel a dúnadánok örökösét is – Arathorn fiát Aragornt -, hogy a Kósza egy napon elfoglalhassa méltó helyét.
Elrond elkísérte Gil-galadot Mordorba, a dagorladi csatába, a tündék és emberek Utolsó Szövetségébe. Ő volt a király alvezére és hírnöke, az első sorban állva irányította a harcosokat. Nem hordott magával pajzsot, nem viselt sisakot, bízott őseitől örökölt képességeiben és pompás kardjában, Hadhafangban. A csata utolsó szakaszában szinte végig Gil-galad közelében volt, közelről látta a noldák nagy királyának pusztulását. Szauron megsemmisítette Gil-galad testét; a legendás harcosból nem maradt más, csak a lándzsája, Aiglos, a koronája és a pajzsa. Vilyát, a Lég Gyűrűjét, a Három Gyűrű legerősebbikét Elrond már a csata előtt megkapta urától.
Ez volt az utolsó alkalom, hogy Elrond fegyvert fogott, és csatába szállt. A történészek szerint a rettenetes mészárlás láttán örökre elment a kedve a háborúskodástól. Az is elképzelhető, hogy miután Isildur nem semmisítette meg az Egy Gyűrűt és azzal együtt Szauront, Elrond úgy gondolta, Középfölde népei nem méltók arra, hogy a tündék vérüket áldozzák értük. Elrond arra bíztatta Isildurt, hogy pusztítsa el a Gyűrűt a Végzet-katlanban. Ám szavai süket fülekre találtak, és ahelyett, hogy mindörökre elpusztult volna, Szauronnak lehetősége nyílt újjáteremtenie hatalmát. Elrond visszavonult Völgyzugolyba, de a Fehér Tanács révén továbbra is aktívan részt vett Középfölde ügyeiben; tapasztalatait felhasználva a Harmadkorban segített a Boszorkánymester elleni haditerv összeállításában (akiről később kiderült, hogy maga Szauron).
A Harmadkor 100. évében nőül vette Celebríant, Celeborn és Galadriel lányát. Két fiuk, Elladan és Elrohir egypetéjű ikrek voltak, akikből nagy harcos és apjuk tanácsának bölcs tagja lett. A Harmadkor 2509. évében a Köd-hegység orkjai elfogták Celebríant, aki Völgyzugolyból Lórienbe tartott. A fiai nem sokkal később kiszabadították, de Elrond feleségét méreg emésztette, és a halálán volt. Elrond begyógyította a sebét, de Celebríán belefáradt a középföldi életbe, és a Tengeren át Nyugatra hajózott. Elrondnak nagyon hiányzik a felesége, és soha nem nősült újra. A diplomáciai feladatokat anyja helyett Arwen látja el, de ő sem pótolhatja az űrt apja lelkében. Elrond minden melegsége és barátságossága ellenére kemény is tud lenni, főleg, ha a családja biztonsága forog kockán. Nem adta meg Arwennek az engedélyt, hogy Aragornhoz menjen, hanem megszabta, hogy a férfi előbb Arnor és Gondor királyává váljon. Mivel Aragorn a trónörökös, ez a feladat nem lehetetlen, de nem is túl valószínű. Elrond úgy véli a jelek szerint, hogy Aragorn nem akarja ezt a hatalmat. Nem szeretné, ha a lánya olyan emberhez menne feleségül, aki nem képes kezébe venni a saját sorsát.
Elrond volt az, aki Középfölde minden Szabad Népének képviselőjét tanácskozásra hívta Völgyzugolyba, hogy közösen döntsék el, mit tegyenek Szauron Gyűrűjével. Elrond bölcsességét messze földön ismerik. Ezért történhetett, hogy a Szövetség megalakulásához alapul szolgáló Tanácson annyian részt vettek a társaság tagjai közül. Elrond jó barátja Gandalfnak és a Szövetség többi tagjának. Völgyzugoly uraként lehetőséget ad Frodónak és barátainak, hogy kipihenjék útjuk fáradalmait, és meggyógyuljanak, mielőtt elindulnának a Végzet Hegye felé. Amikor Elrond Szauron terjeszkedéséről beszél Gandalffal, az összeroppanás szélén van. Az emberek gyengék, a tündék elhagyják Középföldét, a törpöket meg semmi nem érdekli. Úgy tűnik, senki nem képes fegyvert ragadni a Sötét Úr ellen.
A Harmadkorban egyetlen karddal került közeli kapcsolatba: a Narsil darabjaiból az új király számára újjákovácsolt fegyverrel, Andúrillal. Elment Théoden király táborába, de nem azért, hogy csatlakozzon a sereghez; csak Andúrilt akarta átadni Aragornnak, akitől azt várta, hogy megtegye, amihez Isildur annak idején túl gyenge volt. A Harmadkor végén a Gyűrű-őrzők utolsó csapatával együtt átkelt a Tengeren.
Elrond kortalan megjelenésű, egyszerre tűnik ifjúnak és öregnek. A haja sötét, gyakran egyszerű ezüstpánttal szorítja le. Szeme átható szürke, melyben a csillagok fénye táncol. Nevének jelentése sindául: csillag-kupola.
Forrás: Tolkien Enciklopédia A-tól Z-ig Fegyverek és Hadviselés Középföldén A Gyűrű Szövetsége - Képes Útmutató A Gyűrűk Ura - Szerepjáték
|