A parton három irtózatosan összepingált, rikító színű dereglye hevert, oldalán Flower Power felirattal, virágokkal és szivárványokkal.
- Gandalfnak tetszene – merengett el Legolas.
- És biztos, hogy nem lesz bajunk a csónakokban? – aggódtak a hobbitok.
- Peeersze hogy nem. – vigyorgott össze Boromir és Aragorn. Beszálltak, aztán a két ember a folyó közepére irányította a csónakokat és beborította a hobbitokat a vízbe.
- A francba, igazad volt, tényleg nem tudnak úszni. – nyújtott át Boromir egy aranyat Aragornnak. A félholt félszerzeteket kihúzták a vízből és barátságos rúgásokkal felélesztették.
- Váááárjatok meeeg! – hallották Galadriel sipító hangját a folyó felől. Egy hatalmas madárforma hajóban  ült, mögötte óriási üst.
- A csónakba, őrültek! – kiáltotta Aragorn, de már későn. A hajó melléjük ért.
- Jópár napig voltatok a vendégeink, de hiába pazaroltunk rátok minden jót. Egyszerűen nem értem, hogy az ecetben pácolt aszpikos birkaherét miért nem ettétek meg soha. Így most elhoztuk az egész maradékot, hogy együtt együk meg búcsúzóul!
Miután kaja után kihányták magukat, Lórien úrnője maga elé szólította mindegyikőjüket.
- Most jön egy kis meglepi! Olyan ajándékok, amik majd hasznotokra lehetnek a vészterhes időkben.
- Aragorn! Tessék, itt van! Ez megvéd minden helyzetben. – és egy apró, lapos csomagot tett a kezébe. – Mellesleg eperízű… – kacsintott rá az Úrnő.
- Legolas, te ezt kapod – egy csomagból meleg jégeralsót vesz elő a többiek harsány vihogása közepette. – Anyukád ideküldte utánad, hogy nehogy megfázz az utad során. - Legolas fülig vörösödve vette át, és megpróbálta minél gyorsabban eltüntetni a csomagjában és közben halkan mormogott valamit a több mint kétezer évéről.   
- Trufa, Pippin, itt van egy-egy bolhabokaörv. Ezekkel a szőrös lábakkal bizonyára jó hasznát veszitek…
- Boromir, neked tök mindegy, mit adok, úgysem sokáig veszed hasznát. Tudod, mit, kapsz egy puszit!
Samunak átnyújtott egy kis dobozt, rajta G betűvel. – Ez a G minden nyelven guánót jelent. Fogadtunk Celebornnal még ötezer éve, hogy találok egy olyan hülyét, aki egy doboz trágyával végigmegy Középföldén. Ne okozz csalódást, kis kertész!
- És végül Frodó. Itt ez az üveg. Bár forrásom érkezésetek előtt mindig kristálytiszta volt, vize mostanában sárgássá vált, fogalmam nincs, mitől. Attól tartok, a Sötét Úr hatalma nagyobb, mint gondoltam! – Boromir és Aragorn összenézett, majd elvigyorodott. Csupán Galadriel nem tudta egész Caras Galadhonban, hogy a hosszú napokon célbapisiléssel szórakoztatták magukat, miután a tündék megmutatták, hogyan kell. - Mindegy. Világít, ez a lényeg. Nagyon csecse cucc, bár nem tudom, mi hasznát fogod venni.
- Gimli, tényleg ciki, de neked semmit nem tudtam kitalálni! De lásd, kivel van dolgod, kérhetsz tőlem akármit.
Gimli, aki egész idő alatt eszelősen bámulta az Úrnőt, megszállott arccal hörögte: - Aranyaaat…
- Az nincs. Kérj mást.
- Aranyaaat…
- Mondom, hogy nincs, te ütődött! Kapsz egy puszi te is, és…
Gimli eszelősen megragadta Galadriel haját, és húzni kezdte. - Araaany…
- Te féleszű! Szedjétek le rólam! Lőjétek le! – A szőke haj Gimli kezében maradd, aki babusgatni kezdte.
Mindenki megdöbbenve bámult az Úrnő rövid, neonzöld hajára, majd elkezdtek a földön fetrengeni a röhögéstől. Galadriel hisztérikus sírással futkosni kezdett a réten.
Celeborn a csónak felé taszigálta a Szövetség görnyedező tagjait. – Jobb lesz, ha most mentek
- Még el sem köszöntünk illendően Lórien szépséges… - kezdte Aragorn, de röhögésbe fulladt a hangja. 
- Nem érdekes! Majd egyszer beugortok, ha erre járok. Ja igen, még egy jó tanács: soha ne menjetek fodrászhoz egy igazán jól sikerült füves buli után!
Mikor csónakjaik elérték a Nagy Folyót, még hallották Celeborn hangját a távolban:
- Nyugodj meg, drágám! Látod, itt a macid is…