A kardot, amelyet az Utolsó Szövetség csatájában használt, Elrond nagyúr apjától, Eärendiltől örökölte, aki az anyjától - Idriltől, Gondolin királyának, Turgonnak leányától - kapta. Az ívelt pengét az alsó élén fenték ki, és éles hegyben végződött. A felső pengén a keresztvas csupán egy kis kiszögellés, az alsó pengén, a rikasszó végén hasonló tüske meredezett. Ezzel a megoldással Elrond megmarkolhatta a pengét, és könnyedén kiránthatta a leszúrt ellenség testéből. Csatában Elrond általában fél kézzel fogta a kardot, és a tündék vívóstílusában, felülről lefelé irányuló vagy köríves csapásokkal támadta az ellenséget.
A "hadhafang" sinda szó, jelentése: csürhevágó. A pengét a következő szöveg díszítette:

aen estar Hadhafang I chatholhen, thand around dan I thang an I arwen
(E penge neve Hadhafang, nemes védelem a nemes hölgy körül nyüzsgő ellennel szemben.)

Amikor Elrond visszatért Völgyzugolyba, Hadhafang abba a csarnokba került, amelyben Aiglost és Narsil darabjait is elhelyezték. Nem Elrond volt az utolsó, aki forgatta; leánya, Arwen vette magához, amikor elindult, hogy találkozzon Aragornnal és a hobbitokkal. A kör bezárult: a fegyver először Idrilé, utoljára pedig Arwené volt, vagyis a két tünde hercegnőé, aki halandó férfinak ajándékozta szívét.

Páncél

Elrond harci páncélja főbb vonásait tekintve olyan volt, mint az átlagos tünde vértek, de természetesen a Gil-galad seregében elfoglalt rangjának megfelelő minőségben és kivitelezésben készült; csak Gil-galad páncélja volt valamivel jobb és szebb. Az aranyozott lemezeket vésetek és apró domborművek díszítették. Láncingének ujjai könyék fölött értek véget, a nyaki részhez nem csatlakozott lánccsuklya. Mellvértje lemezeit szíjak helyett szegecsekkel erősítették egymáshoz, vállvértje egyetlen fémlemezből készült. Köpenye éjfélkék volt (pontosan olyan árnyalatú, mint a királyi lobogó), ez alá finomam kidolgozott, apró szemekből álló, virágszirom alakú láncgallért vett. Erre a keskeny bőrszíjjal szegélyezett gallérra tűzte rá Gil-galad apró, aranyból készült címerét.

Forrás: Fegyverek és Hadviselés Középföldén