Aragorn (ami „királyi vitézséget” jelent) a Harmadkor 2931. évében, II. Arathorn ás Szép Gilraen fiaként látta meg a napvilágot. Ő a második a családjában, aki ezt a nevet kapta, az ötödik dúnadán törzsfő után. Isildur házának, Gondor királyának utolsó leszármazottja. Kétéves korában, amikor apját megölték a hegyi trollok, ő lett a tizenhatodik és egyben az utolsó törzsfő. Gilraen az Estel (mely sinda nyelven „reményt” jelent) nevet adta a gyermeknek, hogy eltitkolja valódi kilétét. Az óvatosságra szükség volt, mert Szauron kémei már régóta keresték a dúnadánok királyainak leszármazottját. Gilraen Völgyzugolyba vitte fiát. A gyermeket maga Elrond nagyúr nevelte fel. Úgy cseperedett fel, hogy húszéves koráig mit sem tudott származásáról. Ekkor Elrond felfedte előtte a múltját, megtudta valódi nevét, s átvehette örökségét, Barahir Gyűrűjét - Félkezű Beren házának jelképét, ami két összefonódó, smaragdszerű kígyót ábrázol; fejük aranyvirágok alatt találkozik, amit egyikük elnyel, míg másikuk megtart - és Elendil kardjának, Narsilnak darabjait.

Még ebben az évben, közvetlenül azelőtt, hogy útnak indult volna Imladrisból, Aragorn találkozott Esticsillag Arwennel, Elrond lányával, aki azonnal foglyul ejtette a szívét. Attól a pillanattól kezdve olthatatlan szerelemmel szereti a lányt. Aragorn elnyerte Arwen szívét, és a lány azt tervezi, hogy az esküvőjükön lemond a halhatatlanságról. Aragornnak ez nem kevés vívódást okoz. Mivel szereti Arwent, nem szeretné, ha megöregedne és meghalna. A döntés azonban nem az ő kezében van.

Ezután Aragorn elhagyta Völgyzugolyt, hogy megküzdjön az Árnyék szolgáival és elment a Vadonba. Elrond nagyúr kiváló nevelésének köszönhetően az évek során bölcs, megfontolt fiatalember és képzett harcos vált belőle. Középfölde legjobb nyomolvasói közé tartozik.

Thorongil álnéven több úr seregében szolgált a Mordor elleni csatákban; egyebek mellett Théoden apja, Thengel és Denethor apja, II. Echtelion helytartó szolgálatában volt az alatt a hetven év alatt, míg a vadont járta. Ez idő alatt sok nagyszerű barátot szerzett, közülük az egyik Gandalf, akivel először 2956-ban találkozott.

Legnagyobb tettére 2980-ban került sor, amíg Gondorban munkálkodott, amikor egy csapattal rajtaütött Umbaron, és elpusztította a kalózflotta jelentős részét. Abban az évben Aragorn Lórienbe is elvetődött, ahol ismét találkozott Arwennel. Cerin Amroth dombján a szerelmesek örök hűséget esküdtek egymásnak, és Aragorn Arwennek adta Barahir gyűrűjét, népe örökségét. Elrond azonban nem szívesen adja a lányát olyan emberfiához, aki nem nevezheti magát legalább Arnor és Gondor királyának, ezért a pár nem kelhetett egybe, bár helyzetük nem reménytelen.

Aragorn a dúnadánok fejeként egyúttal a kószák vezére is. Ő vezette társait eriadori járőrútjaikra a Köd-hegység és a Kék-hegység között, mely valaha Arnor királyságához tartozott.

Bár királyi előjogai közé tartozik, Aragorn nem hordozza magával ősei ereklyéjét, Narsil darabjait. Köztudott, hogy gyakran kételyek gyötrik, nem igazán hisz abban, hogy elég erős lesz, ha szembe kell néznie a rá váró kihívásokkal, ha végül mégis el kell foglalnia a királyi trónt, ami származása alapján megilleti. Tisztában van azzal, hogy ősapja, Isildur gyengesége miatt alakult úgy a történelem, hogy a szabad népeknek tartaniuk kell a Sötét Úrtól, és fél, hogy ő is kudarcot fog vallani egy sorsdöntő pillanatban.

A névtelenséget választva jár-kel Középföldén, mindig a háttérben maradva ténykedik lakóiért. A Harmadkor 3001. évében, ugyanabban az esztendőben, amikor Bilbó elhagyta a Megyét, Gandalf megkérte Aragornt, hogy felügyeletét a Megye környékére is terjessze ki, és óvja meg az ártatlan hobbitokat. Brí emberei és a Megye hobbitjai Aragornnak és a többi északi Kószának köszönhetően élhetnek viszonylagos biztonságban. (Ez az oka annak, hogy Brí lakóinak sosem kellett nyíltan hadba szállniuk.) Eriador népe többnyire Vándor névvel illeti, mivel nem ismerik fel sem az ő, sem a többi kósza ereiben csörgedező vért.

3017-ben, tizenhárom évig tartó kutatás után - Gandalf kérésére -, elfogta Gollamot. A következő évben Bríben találkozott Frodóval és társaival, majd segített nekik eljutni Völgyzugolyba.

Aragorn tagja volt Elrond völgyzugolyi tanácsának, önként jelentkezett, hogy elkíséri a Gyűrűhordozót, s így bekerült a Szövetségbe. Miután Gandalfot Móriában elragadta a balrog, ő állt a csapat élére. Embertpróbáló küldetés és véres háború vár rá, melyben egész Középfölde Szabad Népeinek sorsa a tét. Feladata cseppet sem irigylésre méltó, hiszen több halálos kihívással is szembe kell néznie, mielőtt megvívhatja saját csatáját. 

Aragorn eddig nem nagyon törődik az örökségével. Nem sok minden akadályozza meg, hogy Gondorba menjen, és a jussát követelje, mégsem teszi meg. Boromir kezdetben nem érti ezt a döntést, és ellenséges Aragornnal szemben, mivel arra gyanakszik, hogy az apja hatalmára vágyik.

Bár Aragorn szemmel láthatólag hatalomra született, nem él vele. Nem áhítja a Gyűrűt annyira, mint Boromir. Amikor lehetősége adódik megakadályozni Frodót abban, hogy egyedül vigye a Gyűrűt Mordorba, tiszteletben tartja a hobbit kívánságát, és elengedi.

A Gyűrűháború idején Aragorn nyolcvanhét éves, de jól tartja magát. Mivel Númenor királyi véréből származik, sokkal hosszabb életű, mint a legtöbb ember, és pár ősz hajszálat s a szemében lappangó bölcsességet leszámítva nem látszik meg a kora. Aragorn arca sápadt és szigorú, a szeme tiszta és szürke, sötét hajú, és szükség esetén nagy fenséget és erőt sugárzik magából. Viharedzett, éber tekintetű férfi, aki nincsen híján fegyvereknek, ám ruházata sok utazástól viseltes.

Aragornt Vándorként kevéssé tisztelik azok, akiket védelmez. Szemmel láthatólag nem bánja, és még Bríben is távol tartja magát a helybéliektől. Rejtélyes és veszedelmes alak benyomását kelti, és ezt ki is használja, hogy megfélemlítse a körülötte lévőket, köztük Frodót és barátait is, amikor először találkozik velük. Amint Vándorról kiderül, hogy valójában Aragorn, sokkal többet megcsillant a fenségből; amit egy uralkodótól el is várnak.

Aragorn szeret távolságot tartani azoktól, akiket nem ismer. Tartózkodó viselkedése ellenére szeretné a jókat és ártatlanokat megóvni a bajtól. Amikor szükségesnek érzi, közbelép az érdekükben. Általában pár szavas őszinte tanácsot ad. Vezetőnek tartja magát, nem pedig testőrnek.

Bríben, még a Gyűrűháború előtt, Kósza néven ismerték és családnévként ennek a quenya megfelelőjét, a Telcontart használta. Nevezték még Isildur Örökösének, Újítónak, Hosszúléptűnek és Sebes Léptűnek. Galadriel és a gondoriak Elessarnak és Tündekőnek nevezték Aragornt a smaragd miatt, amit viselt; később ezen a néven uralkodott. A nevet előre megjósolták neki. Ismerték Nyakigláb és a Dúnadán néven is. Nevének jelentése sindául: királyi fa.