A gondoriak Isildur halála óta nem választottak királyt, helyette egy nemesi származású gondnokot neveznek ki; ezt a tisztséget egészen addig töltik be, amíg Isildur legendás Örököse vissza nem tér, hogy elfoglalja az őt megillető trónt. Olyan sokáig éltek azonban király nélkül, hogy már nem is várják az igazi örökös visszatértét. Családja ezer éven keresztül irányította Gondort, így Boromir névleg nem, gyakorlatilag azonban az ország egyik hercege, így ő lett volna a 27. a helytartók sorában. Denethor utódaként azokat a címeket viseli, amelyek kijárnak a helytartó örökösének.

Magas és izmos férfi; külsejét tekintve – mint oly sokan Minas Tirith lakói közül – olyan, mintha a númenori ősök egyike támadt volna fel poraiból. Apja sokkal jobban kedveli, mint öccsét, Faramirt, és sok olyan tulajdonsággal rendelkezik, mint Gondor uralkodó helytartója, de a két testvér között jó a viszony. Boromir lenézi az öccsét, akit túl szelídnek talál az uralkodáshoz. Az apjuk egész életükben ezt a véleményt táplálta, mígnem Boromir már nem is kételkedik benne. Szereti Faramirt, de nincs hozzá türelme. Bár a jelleme nem túl erős, becsületesen és nemesen él, szenvedélyesen hisz országa erejében és értékeiben, és bármit megtenne azért, hogy megvédje népét. Akkor a legboldogabb, ha a hazájáért harcol. Jogosan büszke Gondorra és arra, ahogyan a családja nemzedékek óta az országot igazgatja.

Bár Boromir szorgalmas, ugyanakkor rendkívül hiú is. Nem veszi jó néven a tanácsokat, legyen bármilyen bölcs az, aki adja őket. Ha nem ért egyet egy véleménnyel vagy javaslattal, akkor hangot is ad az ellenkezésének. Hozzá van szokva, hogy az emberek figyelnek rá és engedelmeskednek neki, ezért hamar bosszússá válik, ha nem sikerül valakit meggyőznie a maga igazáról. Ugyanakkor jól ítéli meg az embereket.

Boromirt nemigen érdekli a diplomácia és a politika, inkább a háború nyíltságát kedveli. A fegyvereken és a harcon kívül nem sok mindennel foglalkozik, és végtelenül büszke. Gondor legképzettebb harcosai közé tartozik. Óriási testi és lelki erővel rendelkezik, valódi vezéregyéniség; nem is csoda, hogy hamar kiemelkedett a katonai akadémián tanuló többi fiatal közül. A gondori katonák valódi vezérnek tartják, bárhova képesek lennének követni. Az uralkodó helytartó fiaként az egész birodalomban hercegként bánnak vele. Ennek ellenére nem tartja természetesnek a hódolatot. Fáradhatatlanul küzd, hogy népét biztonságban tudhassa, és kiérdemelje a belé helyezett bizalmat.

A Gyűrűháború kezdetén kulcsszerepét játszott Gondor védelmében Szauron seregeinek betörései ellen. Kapitányként akkor érte el élete legnagyobb sikerét, amikor Faramirral egy csapat élén Osgiliathba vonult, és kiűzte az ott tanyázó ork hordákat; átkergette az ellenséget a híd túlsó oldalára, a város keleti felébe. Személyesen védte Osgiliath utolsó hídját, míg le nem rombolták, és ezzel Szauron hada az Anduin túlpartján ragadt. Borormirnak át kellett úsznia a folyón, hogy elmeneküljön. Boromir több tucat orkot megölt, a vezérükkel is végzett.

Középfölde minden birodalma közül Gondor fekszik legközelebb az árnyékhoz, azaz Mordor sötét csúcsaihoz, melyeket tisztán látni Minas Tirith bástyáiról. Emiatt Gondor harcosainak rendszeresen vissza kell verniük az orkok és a Sötét Úr egyéb szolgáinak támadásait. Ezzel a győzelemmel teret nyertek, és lehetővé vált, hogy erősítés és utánpótlás érkezzen a város nehezen elfoglalt nyugati részébe. Ez volt Boromir életének legdicsőbb időszaka.

Azokban az időkben a két fivért hosszú időn keresztül ugyanazok az álmok kínozták. Az álom, valamint apja arra utasította Boromirt, hogy lovagoljon északra Imladrisba (Völgyzugolyba), és beszéljen annak urával, hogy Gondor követeként részt vegyen az Elrond által összehívott tanácskozáson. Így jutott tudomásukra, hogy előkerült Isildur Végzete, az Egy Gyűrű. 3018 júniusában, 110 nap alatt,hosszú, fáradságos út után Boromir ezért volt Völgyzugolyban, amikor Frodó megérkezett a Gyűrűvel. Az időzítés nem volt véletlen.

Akárcsak az ősi király, Isildur, Boromir is népe védelmében szeretné felhasználni az Egy Gyűrűt. Amikor a Vándor névre hallgató, sötét, szófukar alak felbukkan Völgyzugolyban, és kiderül, hogy ő Arathorn fia, Aragorn, a dúnadánok utolsó vezére és a gondori királyság, Arnor és Gondor trónjának örököse, Boromir kételkedik abban, hogy valóban ennek az idegennek a sorsa egyesíti és vezeti az új korba az ősi királyságokat. Boromir nem hitte el, hogy egy ilyen alak akár magát képes lenne irányítani, nemhogy egy népet.

Az Egy Gyűrű sorsát eldöntő Tanács során Boromir minduntalan megkérdőjelezte a Bölcsek szavait. A tettek embereként úgy vélte, hogy egy Gyűrűhöz hasonló nagy hatalmú fegyvert elpusztítás helyett inkább használni kellene. Látta, hogy egy olyan kis csapatot Mordorba küldeni, mint amilyen a Gyűrű Szövetsége volt, merő ostobaság, és a kezdettől fogva kudarcra van ítélve. Mégis abban reménykedett, hogy útban Mordor felé meggyőzheti a társait a tévedésükről. Így végül fejet hajtott a tanács akarata előtt, és csatlakozott a Mordorba induló, a Gyűrű megsemmisítését vállaló Szövetséghez.

Boromirnak a helyén van a szíve. Csak jót akar, szeretné megvédeni a népét, és el akarja pusztítani Szauront. A Frodót körülvevő társak közül ő veszi észre legkevésbé, hogy az efféle hatalom gyorsan kiforgatná önmagából használóját. A Bölcsek éppen ezért hagyták olyan könnyű szívvel egy hobbit kezében a nagy erejű fegyvert. Mivel Frodó a leggyengébb, számára a Gyűrű jóval kisebb kísértést jelent, mint a Bölcsek bármelyikének.

Boromir bizonyos volt benne, hogy ha a többieket rá tudná venni, hogy menjenek vele Minas Tirithbe, akkor az értelem szavára is figyelnek majd. Nem mondta ki, hogy ha már megérkeztek, népe gyűrűjében erővel is „meggyőzheti” a társait. Már sosem tudjuk meg, hogy az első pillanattól kezdve azt tervezte-e, hogy elviszi Gondorba a Gyűrűt, vagy a mágikus tárgy menet közben rontotta meg a lelkét.

Boromirnak végzetes jellembeli fogyatékossága van: a hobbitokat védtelen gyermekeknek látja, és gyakran úgy is viselkedik velük. Amikor Trufát és Pippint a fegyverforgatásra oktatja, hagyja, hogy társai kihasználva tévedését fölébe kerekedjenek. „Kicsiknek” nevezi őket, és meg akarja védeni őket, mintha ők maguk képtelenek lennének a védekezésre. Emiatt az atyai hozzáállás miatt marad alul Boromir a Gyűrű kísértése elleni küzdelemben.

Végül Boromir már nem volt képes tagadni saját vágyát a Gyűrű iránt. Tény, hogy megpróbálta elvenni Frodótól a Gyűrűt, és végső soron emiatt kellett elpusztulnia Szarumán urukjainak támadása során. Amikor úgy tűnt, hogy Frodó Mordorba fogja vezetni a Szövetséget – amely a Móriában elvesztett Gandalffal megfogyatkozott -, engedett a kísértésnek, megtámadta a hobbitot, és megpróbálta elvenni tőle a Gyűrűt. Nem hitte el, hogy Frodó képes megtenni az utat a Végzet Hegyéhez. Nem érezte úgy, hogy a hobbit helyesen dönt a Gyűrűvel kapcsolatan. Ezért próbálta Amon Henen magához ragadni a Gyűrűt. Szerinte ő a legalkalmasabb arra, hogy a Sötét Úr ellen fordítsa a varázstárgyat. Frodónak sikerült elmenekülnie, s amikor Boromir észre tért, a tette felett érzett szégyen csaknem legyűrte. Kábultan sétált vissza a táborba, és elmondta a többieknek, mit tett. Tettét azonnal megbánta, de őrülete miatt Frodó úgy döntött, inkább egyedül teljesíti a küldetést.

Élete utolsó perceiben valódi hősként viselkedett, hogy megpróbálja jóvátenni szörnyű bűnét. Mindent elkövetett, hogy megvédje Trufát és Pippint, akiket Szarumán parancsára orkok támadtak meg Amon Henen, hogy elfogják őket, de a kegyetlen, fekete nyílvesszők végül leterítették. A küzdelembe belehal, de így is kudarcot vall. Halálakor 41 esztendős. Utolsó szavaival arra kéri Aragornt, hogy menjen Gondorba, és mentse meg a népét.

Boromir kezdetben mintha tartott volna Aragorntól. Később, ahogy együttműködtek, Boromir lassan tisztelni kezdte Aragorn csendes fenségét. Utolsó szavai a következők: „Követtelek volna, fivérem. Vezérem. Királyom.” Ezzel elismeri Aragorn jogát Gondor trónjára, bár maga Aragorn semmi jelét nem mutatta, hogy vágyna rá. Úgy tűnik, hogy azok, akik a legalkalmasabbak a hatalomra, azok áhítoznak rá a legkevésbé.

Aragorn, Legolas és Gimli dicső harcosoknak kijáró végtisztességben részesítette, illő temetést rendeztek neki, holttestét az Anduin hullámaira helyezték és mindhárman elismerték, hogy jó király vált volna belőle.

Forrás: Tolkien Enciklopédia A-tól Z-ig
           Fegyverek és Hadviselés Középföldén
           A Gyűrű Szövetsége - Képes Útmutató
           A Gyűrűk Ura - Szerepjáték: A Gyűrű Szövetsége