Azon a napon, amikor Új-Zéland fővárosának egyik mozijában, az Embassy Cinemában bemutatták A Gyűrűk Urát, a wellingtoniak arra ébredtek, hogy városuk az előző éjszaka alatt - kormányzati utasításra - új nevet kapott. A helyi filmipar eredményeinek elismeréseképpen, Wellingtont egyetlen, kivételes napra Középföldének nevezték, ez a felirat szerepelt a középületeken és a táblákon is. Estére, mielőtt a nézőközönség beáramlott a filmszínházba, leterítették az ünnepségek helyszínéül szolgáló, az Embassyvel szemközt álló Courtney Place előtti útszakaszt beborító vörös szőnyeget. Mi, akik nem lehettünk ott, már korábban megfigyelhettük, hogy a város, az ország lakóin milyen izgalom lesz úrrá akkor, amikor megpillanthatják az Új-Zéland nagy vállalkozását világgá kürtölő, a tolkieni karakterek képével díszített postai díszbélyegsort. Amikor egy film elkészítéséhez több munkást alkalmaznak, mint az ország bármely más iparágában együttvéve, valóban mindenkinek oka és joga van az ünneplésre.

Ránk, akik külföldről érkeztünk Új-Zélandra, hogy részt vegyünk a film elkészítésében, óriási és bátorító hatást gyakorolt az a tény, hogy a helybeliek ekkora figyelemmel kísérik a munkánkat. Az egy esztendő alatt, amíg otthonunktól távol dolgoztunk, újra és újra meglepetést okozott nekünk, amikor az ország lakói, meghallva brit akcentusunkat, vidáman felkiáltottak: „Ó, maga is A Gyűrűk Ura miatt van itt!”

Sok olyan emberrel találkoztunk – és nemcsak Új-Zélandon -, akik félve várták, milyen lesz a regények Peter Jackson-féle filmes átirata, milyen lesz a munka végeredménye. Az internet pezsgett a kérdésektől, a találgatásoktól, az inkább többé, mint kevésbé pontos válaszoktól, Tolkien rajongóinak reménykedő és aggódó üzeneteitől. Erre az óriási érdeklődésre azzal válaszoltam, hogy létrehozom saját, nyilvános hírmondómat, a Szürke Könyvet (Grey Book; www.mckellen.com). Ahogy most elolvasom ezt a könyvet, amit az olvasó a kezében tart, rá kellett döbbennem, milyen pontatlanok voltak a megfigyeléseim. Ezért kijelentem: aki pontos információkat akar szerezni arról, hogyan készült A Gyűrű Szövetsége, A két torony és a 2003-as A király visszatér, olvassa el a triológia egyes részeihez kapcsolódó hivatalos filmkönyvet – jelen esetben ezt a művet.

Amikor Peter Jackson és társa, Fran Walsh először beszélt nekem a tervről, gyakorlatilag semmit sem tudtam Tolkienről; a művek közül egyet, a Hobbitot olvastam, azt is valamikor a kamaszkorom elején. Eljöttek hozzám londoni házamba, alig néhány hónappal a forgatás megkezdése előtt, és elhozták nekem a Középföldéről készült képeket, valamint a trilógia forgatókönyvének legelső változatát. Amikor elmentek, olyan érzésem támadt, hogy egy hatalmas és izgalmas út kezdetén állok, olyan lehetőségek előtt, amilyen csak egyszer adódik minden ember életében. Brian Sibley könyve tökéletesen visszaadja ezt az érzést, ezt a fantasztikus hangulatot.

Forrás: A Gyűrűk Ura - A Filmtrilógia Készítése