Az Erők megtiltották Gandalfnak, hogy közvetlenül harcoljon Szauronnal, azt viszont nem akadályozták meg, hogy a Sötét Úr szolgái és szövetségesi ellen küzdjön.
Gandalf többször bebizonyította, hogy mestere a kardforgatásnak, mégis inkább bölcsessége és tudása miatt bizonyul hasznosnak a Gyűrűháborúban.

A többi Istárhoz hasonlóan őt is azért küldték Középföldére, hogy tanácsaival segítse az itt élőket. Nyugatföldét járja és nincs állandó otthona. Kétezer éven át folyamatosan utazgatott, járt Arnorban és a déli Harad sivatagaiban élő törzseknél; gyakorlatilag mindenütt megfordult, és mindenhol arra próbálja rávenni a halandókat, hogy szálljanak szembe a Sötét Úrral. Tanácsokat ad az embereknek és más lényeknek, hogyan védhetik meg saját hazájukat. Az istarok közül ő áll a legközelebb az eldákhoz, és ő az egyetlen varázsló, aki igazán törődik az olyan - első látásra jelentéktelennek látszó - lényekkel, mint a hobbitok vagy a fák. A tündék szeretik és kedvelik, maguk közül valónak tartják, Gondor és Rohan királyai azonban már nem tisztelik maradéktalanul, mert rájöttek, hogy ők csupán figurák a varázsló sakkjátszmájában. A haradiak félnek tőle, és ellenségként fogadják. Elrondban és Aragornban két olyan szövetségesre talált, akik segítenek neki a Nagy Feladat végrehajtásában.  Aragorn barátja és tanítómestere lett, akit láthatóan minden embernél jobban kedvel, ők ketten rengeteget segítenek egymásnak.

Gandalf kiválóan ismeri Középfölde történelmét és számos népének kultúráját. Alighanem ő a legtöbbet utazó személy egész Középföldén, és mindig úton van oda, ahol szükség van rá.

Gandalf nagy hatalma és befolyása ellenére szereti egyszerű, becsületes népek között tölteni az idejét. Míg a Bölcsek többi tagja – és a világ nagy része – nem törődött a Megyével, addig Gandalf barátokra talált a kis országban, amit népével együtt megszeretett. A hobbitok mindig képesek voltak meglepetést okozni neki. Gandalf, mint a hobbit faj nagy kedvelője, időről időre meglátogatja Hobbitfalvát – itt él régi barátja, Zsákos Bilbó, akivel sok közös kalandon mentek át -, mert szívén viseli a Megye biztonságát és szeretné, ha a Mordorból táplálkozó árnyék nem lepné el ezt a kellemes, álmos vidéket.
Gandalf régtől fogva az egyetlen mágus, aki bármiféle érdeklődést is mutat a Megye iránt. Barátja volt Zsákos Bilbó nagyapjának, Tuk Gerontiusnak (az Öreg Tuk) és Bilbó édesanyjának, Tuk Belladonnának is, bár amikor Bilbó 2941-ben először találkozott a mágussal, nem ismerte fel.
Hobbitfalva lakossága csak vándorló bűbájosként ismeri őt, aki örökké füstkarikákat ereget pipájából és tűzijátékot szállít szekerén. Az apró népség vajmi keveset tud az alkalmi látogató valódi hatalmáról. Jól tette, hogy foglalkozott a Megyével, mert a Hobbitok segítsége nélkül az Egy Gyűrűt sosem találták volna meg, és soha nem alakult volna meg a Gyűrű Szövetsége.

A Harmadkorban Gandalfnak számtalan kalandban és megpróbáltatásban volt része, melyek közül a legfontosabbakat lehet most csak megemlíteni. 2063-ban, a Fehér Tanács kérésére Dol Goldurba ment kémkedni, de nem tudta kideríteni, ki uralja azt a földet. 2850-ben ismét bejutott Dol Goldurba, és megtudta, hogy a birodalom ura, a Boszorkánymester nem más, mint maga Szauron. Thráintól megszerezte Erebor kulcsát, és sikerült megszöknie. Később, 2941-ben Gandalf sugalmazta Thorinnak Erebor visszafoglalásának ötletét. Célja egy erős északi birodalom létrehozása volt, ami képes visszaverni a Szauron vezette keletiek támadásait.

Gandalf elintézte, hogy Bilbó legyen Tölgyfapajzsos Thorin társaságának tizennegyedik tagja, és a hobbit a tizenhárom törppel együtt Ereborba utazott (a Magányos Hegyhez), ahol segítségükre volt az Öt Sereg Csatájában. 2941 után új fegyvert szerzett a botja mellé, a Glamdring nevű kardot.
Gandalf Bilbó kalandjának csak egy részét kísérte végig, mivel a Fehér Tanács tagjaival éppen azon dolgozott, hogy a Boszorkánymestert kiűzzék a Bakacsinerdő déli fertályából. Szerencsére időközben csatlakozott Bilbóhoz és Thorinhoz, hogy kivegye részét az Öt Sereg Csatájából, melyben segített szövetséget kötni az emberek, tündék és törpök között közös ellenségeik, az északról özönlő orkok és farkasok ellen.
Amikor sikerült rávennie Thorint, hogy vegye fel a csapatba a Megyében élő Zsákos Bilbót, mint betörőt - talán azért, mert szerette volna, ha a későbbiekben a Megyében élő félszerzetekre is számíthat -, még nem tudhatta, hogy döntésének sokkal fontosabb következményei lesznek: a kaland során ugyanis Bilbó szert tett az Egy Gyűrűre. Gandalf gyanította, hogy valóban az Egy Gyűrű került a hobbit birtokába, ezért Aragorn és a Kószák segítségével állandóan szemmel tartotta a Megyét és Bilbót.

Amikor Gandalf először hallott a varázsgyűrűről, amit Bilbó a Ködhegység mélyében talált, aggódni kezdett, de nem tett semmit. Csak sok-sok évvel később szakított rá időt, hogy utánajárjon a dolognak, és megerősítse gyanúját. Ekkor sikerült igazolnia, hogy Bilbó gyűrűje, ami időközben Frodóra szállt, valójában az Egy Gyűrű.
3001-ben rávette Bilbót, hogy ajándékozza az Egy Gyűrűt Frodónak (az, hogy Bilbó képes volt erre, egyedülálló tett, és csak megerősítette Gandalf kiváló véleményét a hobbitokról), és 3018-ban mozgásba lendítette a Végzet-katlanhoz indított küldetést. Frodó Gandalf sürgetésére elhagyta a Megyét, és Völgyzugolyba menekült, még épp időben. Eközben Gandalf Vasudvardba lovagolt, hogy beszéljen Szarumánnal. Miután Szarumán felfedte előtte, hogy Orthanc palantírját arra használja, hogy Szauronnal beszéljen, Gandalf fogságba esett. Gwaihir, a Sasok Urának segítségével szökött meg, majd Rohanba vetődött, ahol megszelídítette Keselyüstököt. Onnét Hobbitfalvára nyargalt, hogy figyelmeztesse Frodót, de mire odaért, a hobbitok már elmenekültek. Gandalf a nyomukba eredt, és bár Bríben elkerülte őket, pár nappal előttük ért Széltetőre. Amikor a társaság megérkezett Völgyzugolyba, ő már ott várt rájuk.
Gandalf jelentős mértékben befolyásolta azokat, akik részt vettek Elrond tanácskozásán, hiszen egyedül ő ismerte a Gyűrű és Szauron árulásának történetét; Gandalf Elrond Tanácsában beszámolt a kalandjairól. Amikor Frodó elvállalta, hogy Mordorba viszi a Gyűrűt, Gandalf felajánlotta: mutatja az utat, tagja lett a Gyűrű-társaságnak. Vezetése felbecsülhetetlennek bizonyult, bár a választott útról Móriába kellett térniük. Ott Gandalf elveszett, amikor megvédte a Szövetség többi tagját Mória rettentő balrogjától. Ezt a hőstettet a Szövetség tagjai közül egyedül ő hajthatta végre, hiszen a balrog maia volt, s csak egy hasonló lény végezhetett vele. Gandalf nélkül a Szövetség elpusztult volna Mória sötét vermeiben, és semmivé foszlott volna a szabad népek minden reménye. Gandalf minden ártatlanért kiáll, s ezért áldozata, amit a balrog kezei között szenved el, még nagyobb tiszteletet érdemel.

Bár a Tengeren túlról érkezett, idős, magas, ám görnyedt hátú, hosszú, ősz hajú és szakállú, bozontos szemöldökű, erős öregember képét ölti magára. Magas, csúcsos kalapot, hosszú, szürke köpenyt, ezüstszínű sálat és nagy, fekete csizmákat visel. Egyes krónikások szerint azért választott éppen ilyen alakot, hogy a hatalmasok, akiknek segít, jobban elfogadják bölcs tanácsait.

Bárki könnyedén minden lében kanál, vénséges varázslónak vélheti, bizonyos alkalmakkor azonban kimutatja valódi hatalmát. Általában vidám a természete, de ha úgy fordul a helyzet, hamar elkomolyodik. Gandalf barátságos és szelíd a barátaihoz, de nincs türelme az ostobákhoz, különösen nem élethalálkérdésben. Bár szeret dalokat hallgatni és pipázni, gondolatai mindig súlyos gondok körül forognak, melyek közül az egyik, hogy miként akadályozhatná meg, hogy Szauron elfoglalja egész Középföldét, mint ahogy azt már kétszer megtette. A Bölcsek közül mindenki a barátja, és akik felismerik a hatalmát, azok előszeretettel kérik ki a tanácsát.
Gandalf nem vágyik a hírnévre vagy a hatalomra. A Mágusok Rendjéből egyedül ő tartotta mindig szem előtt eredeti feladatát: hogy segítsen Középfölde Szabad Népeinek ellenállni a sötétség erőinek. A többieket vagy egyéb célok kötötték le, vagy – akárcsak Szarumán – elárulták ügyüket.

A balroggal vívott csatája előtt teste egyértelműen halandó volt, amit mind fegyverekkel, mind varázserővel meg lehetett sebezni.

A mágus az északi emberektől kapta a „Gandalf” nevet (ami „Botos Tündét” jelent). A nyugori nyelven Szürke Vándornak és Szürke Zarándoknak hívják. A tündék Mithrandirnak („Szürke Zarándoknak”), a törpök Tharkúnnak („Botos Embernek”) szólítják, a haradiak Incánusnak („Északi Kémnek”), a rohírok Zsufazekés Gandalfnak, vagy - bizonyos alkalmakkor - Vészmadárnak (Théoden nevezte így), Láthspellnek (Gríma szólította ily módon) és a Szürke Bolondnak (II. Denethor hívta ezen a néven, aki nem kedvelte, mert gyermekkori riválisa, Thorondir barátja volt). Valódi neve, amit a valinoriaktól kapott ifjúkorában: Olórin.